Magyar nők a gulágon

A második világháború után Magyarországon az egyik legfontosabb kül- és belpolitikai kérdés volt, hogy mi lett a sorsa a Szovjetunióba hurcolt magyaroknak. Sára Sándor azokat a nőket kutatta fel, akik életben maradtak ezután a szörnyűség után.

A film főszereplői áldozatok és nem bűnösök. Az elhurcolt asszonyok szólalnak meg és mondják el, hogyan ragadták el őket családjaiktól és vitték kényszermunkára a munkatáborokba, akár több évre is. A filmben híradóbejátszások által mutatja meg a rendező, hogy készült az oroszok vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság „megrendelésére” a lista, ami alapján az embereket összeszedték.

Nem egész történeteket láthatunk, hanem a rendező rakja össze a mondatok, megjegyzések alapján a szemtanúk félmondataiból az egységes történéseket. A vádak kémkedés, ellenséges tevékenységek voltak, amelyeket a letartóztatás, vallatás után a kikényszerített vallomás követett, ami után az ítélet akár 10-25 év is lehetett.

A filmben megszólal Karig Sára, akit Vorkutára vittek munkatáborba és Szára néven került be az orosz nyilvántartásba, úgy mint, nő vagy személy, tehát akár férfi is lehetett a papír szerint. A fagyos 20-40 fokos hidegben 6 éven át küzdött az életben maradásáért, ahol naponta 10-12 órás felszíni fejtési munkát kellett végeznie.